Itt minden kerékvetőnek, ajtófélfának, kilincsnek egyedi, izgalmas története van. Csodálja meg a templomokat, a tájházat és a vízimalmot, robogjon egy kört az erdei kisvasúttal vagy mássza meg a Csóványost és pillantson le a kilátóról, garantáltan nem fog csalódni!

A tájházzal szemben, meredek lépcső végén, hatalmas hársfa koronája alatt áll a kelet-nyugati tájolású Bányásztemplom. Az 1960-as évek derekán – Sedlmayrné Beck Zsuzsa tervei szerint – helyreállított templom építése a XIII. század közepére vezethető vissza. Ez időben egy kisebb hajóból és egyenes záródású szentélyből állt; a jelenlegi hajó jelentős szakaszai, a diadalív alsó része és talán a szentély északi oldala e korból való.

A Nagybörzsönyi Kisvasút egy különleges vonalvezetésű hegyivasút, Magyarország egyetlen csúcsfordítós vasútvonala. Jelenleg 8 km hosszan kanyarog Nagybörzsönytől-Nagyirtásig, ám a folyamatban lévő fejlesztések elkészültével a Duna-parti Szobról indulva egyben a legnagyobb szintkülönbséget legyőző hazai vasútvonal is lesz.

A faluba érve emeletes-földszintes pince–présház együttes fogadja a látogatót. A falu első épületei tulajdonképpen nem szakadnak el a lakóházaktól, a valamikori tulajdonosok nem kimentek a pincéikhez, hanem átmentek zöldségért, borért.

Az egyetlen országúton Nagybörzsönybe érkezve a falu nyugati szélén a Szent István király tiszteletére szentelt templom tűnik a szemünk elé. Valószínűleg a magyar őslakók építették a XIII. század első felében. A német telepesek legfeljebb pár évtizeddel később emelték a mai Bányásztemplom elődjét.

A Bányásztemplom közelében találjuk a tájházat. Az alápincézett, eredetileg három helyiségből álló, feltehetően XVI-XVII. századi épület egyesek szerint eredetileg a bányagazda, mások szerint az egykori iskolamesterek háza volt.

A főtértől két perces sétára található az evangélikus templom szomszédságában az Antal-féle műemlék vízimalom. Az 1570. évi török összeírásban Börzsönyben két malmot írtak össze a mohamedán adószedők. Forrásaink szerint az 1700-as években több molnárcsalád is élt a településen. A helység belterületét ábrázoló 1783. évi térkép a Börzsöny-patak mentén összesen négy malmot ábrázol. A 20. század első felében szintén négy malom őrölt az akkor kétezer fős községben..